Miért van az embernek lelke? Miért vannak érzelmek? Költői a kérdés, hiszen e nélkül nem is lennénk emberek. Ugyanakkor miért fáj, hiszen nem egy testrész?

A problémák azért vannak, hogy megoldjuk őket. Ehhez a feladathoz kaptuk a kreativitást, a gondolkodás képességét és annak megvalósításához szükséges cselekvő képességet. Viszont megint felmerül egy kérdés. Ha nincs is problémánk, miért kreálunk magunknak. Számos pszichológus tanulmányozta ezt a kérdést, de választ nem kapott rá. Nevezzük félelemnek egy bizonytalan jövőtől?

Az ember szeretné tudni a jövőt, holott ha ismerné, egy idő után minden unalmas, kiszámítható lenne. Hiszen tudnánk mi fog történni. Mégis állandóan foglalkoztatja a gondolat az egyént. Mindenki szeretne tökéletes lenni /megfelelni másoknak/ és talán ebben kereshető a „jövőbelátás” vágya. Ez természetesen párosul az alapvető emberi vággyal, adott esetben egy Társ hiányával, a napi problémák megoldási kulcsának kérdésével. Nem akarunk hibázni és nem akarunk fájdalmat. Sem adni, sem kapni. Mégis sokszor magunknak okozunk problémát, fájdalmat pl. a „Mi lenne ha, mi lett volna ha?” kérdéssel.

A legnagyobb probléma ezzel, ha nem találunk, vagy úgy érezzük, hogy nem találunk gyors megoldást, hajlamosak vagyunk depresszióba esni. /Minden összeesküdött ellenem, én miért nem találok egy normális társat stb/. Enyhébb esetben, amíg nem állandó, nevezhetjük hangulatváltozásnak. Viszont ilyenkor is fennáll annak az esélye, hogy az emberi tudat „besokall”, azaz rövidzárlat keletkezik. Ilyenkor a legerősebb személyiség sem képes gondolatait, cselekedeteit irányítani. Valószínűleg ez is oka lehet annak, hogy sok ember öngyilkosságba menekül.

Mi lehet a megoldás?

Véleményem szerint a HIT. Itt nem igazán az Isten-hitre gondolok. Hiszen hihetünk bármiben. Vannak olyan személyiségek, akik számára elfogadhatatlan egy felsőbbrendű lény léte. Hiszen akkor kénye-kedve szerint ki van szolgáltatva egy felsőbb akaratnak, ami elfogadhatatlan a számára. Mi lehet a megoldás ebben az esetben? Legyen egy a személyiségének megfelelő cél. Ha már Istent nem tudja elfogadni, mint Teremtő és egyben Létező hatalom, támaszkodjon a Szeretetre.

Mi az a Szeretet?

Definiálhatnánk akár így: Egy olyan emberi érzelem, amely mentes minden hátsó szándéktól, önzetlen, amit jó adni és jó kapni.

Megközelíthetjük úgy is a kérdést, hogy a szeretet olyan kifejezésmód, amely nem csak hangzatos szövegben, hanem cselekedetekben is megnyilvánul, hatása pedig pozitívan tükrözi vissza önnön magát.

Visszatérve a problémához. Mit tehet az olyan ember, akinek hangulatváltozása negatív gondolatokat szül, illetve depresszióba esik.

Véleményem szerint semmi esetre se maradjon egyedül, forduljon akár egy az életében eddig jelentős szerepet nem játszó emberhez. Legyen akár egy vadidegen. Beszélje ki az érzéseit, gondolatait, mondja el problémáit, hiszen már azzal, hogy meghallgatják, valamelyest megkönnyebbülhet.

Másik megoldást jelenthet, hogy reális, megvalósítható célt /De ne túl könnyen megvalósíthatót!/ tűzzön ki maga elé és azonnal neki is áll megvalósítani. Ezt nevezhetjük figyelem elterelésnek is. Mindemellett mindenképp szükséges a fizikai igénybevétel erősítése, azaz valamilyen sporttevékenység.

Mint mindenben, ebben is a megoldások kombinációjával érhetjük el legbiztosabban a gyógyulást.